>>>www.haramiavideok.atw.hu<<<>>>www.haramiavideok.atw.hu<<<>>>www.haramiavideok.at
>>>www.haramiavideok.atw.hu<<<>>>www.haramiavideok.atw.hu<<<>>>www.haramiavideok.at
Üdv
 
Bejelentkezés
Felhasználónév:

Jelszó:
SúgóSúgó
Regisztráció
Elfelejtettem a jelszót
 
MP3 kereső
MP3 Kereső
 
Értesítő

Felraktuk a legújabb videónkat. A videóink menüben hamarosan több videót is találhatsz! A linkekre kattintva tudod letölteni őket!

Üdv: Haramiák!

 
Fontos dolgok
 
Főmenü
 
A Haramiák
_
 
Versek
 
Egyéb alkotásaink.
 
StarChat (Regelj és írj!)
 
Figyelem!
 
Naptár
2024. Május
HKSCPSV
29
30
01
02
03
04
05
06
07
08
09
10
11
12
13
14
15
16
17
18
19
20
21
22
23
24
25
26
27
28
29
30
31
01
02
<<   >>
 
Felhőzetes térkép
Animált Felhőtérkép
12 órás Animált Felhőkép Magyarországról
 
__
 
Felhasználóink listája
haramiak
  
 1 0128nikol   
 2 Adriano15   
 3 alexandra555  
 4 b-b-box     
 5 bejja !!*  
 6 bejus   
 7 BEP   
 8 chapra   
 9 Chazzy  
 10 DemonFire  
 11 Gileraman 
 12 hessie   
 13 Iceniki   
 14 ildi   
 15 Jesmin   
 16 Joker   
 17 kanapegyilkos  
 18 Keke 
 19 Kiccsaj 
 20 kiralylany
 21 Komarkiller  
 22 Krissz   
 23 Krisz   
 24 kukube
 25 Leila 
 26 Mega 
 27 Neylon  
 28 pbe  
 29 Saara
 30 Scotty2Hotty !!*  
 31 szakaldani 
 32 titusz   
 33 VNiki   
 34 wishmaster 
 35 Yazin
*!! =tiltva volt
(büntetett előéletű)
 
Video
 
Fuss az életedért! (haramia story)

Fuss az életedért!

 

 

Vannak dolgok, amiket az ember sosem felejt el és vannak amiket azonnal.

Sosem fogom tudni, például azt, hogy mikor nevettem el magam életemben először, vagy hogy mikor estem el életemben elsőnek a befagyott tó jegén korcsolyázás közben és éktelen ordítás közepette nem tudtam kire, haragudjak, magamra vagy a jégre. Az utóbbi reálisabbnak tetszet.

Nem tudnám megmondani, hogy mikor estem el elsőnek biciklizés közben vagy hogy mikor zuhantam alá a nyírfáról és landoltam, mint egy zsák, de arra pontosan emlékszem, hogy mikor illyedtem meg halálosan először életemben.

 

Az ember gyerek fejjel mindig olyan helyre orientálódik, amely valamiért legalábbis a szüleink szerint sok veszélyes dolgot rejt fejletlen gyerekes gondolkodásunkra. Nos az ilyen helyek úgy vonzottak minket mint mágnes a vasreszeléket, amit egyszer fizikaórán papírra öntve figyeltünk meg.

Előszeretettel lógtunk a világban, általában olyan helyeken ahol mindig lehetett valami elfoglaltságot találni 13 éves fejjel. Hogy csak néhány példát említsek ilyen volt: télen a befagyott folyók, tavak, romos házak, sötét toronypadlások, éjszakai vándorlás az erdőben, vízelvezető csatornák, amiket telehordtunk száraz szénával és egy kis tűz segítségével úgy telefüstöltük őket, hogy a lefolyónyílás rácsai közül előtörő füstoszlopokat az arra járó teherautósofőrök is hosszan mélyen töprengve csodáltak azon gondolkodva: vajon a NATO kísérletezik valamiféle új biofegyverrel vagy vásott kölykök mulatják az időt jót derülve a pofáján. Erre a gondolatra legtöbben továbbálltak megőrizve büszkeségüket. Az ilyen helyeket „vándorlásaink során többször is meglátogattuk, tanyát vertünk vagy csak egyszerűen élveztük a szabadságot a tikkasztó nyári melegben.

 

Nos a nap, amelyről mesélni akarok nem az a tipikus forró nyári nap. Mondhatnám egész kellemes idő volt. Az ég esőt ígért, szürke felhők szomorkásan bandukoltak az ég országútján azon gondolkodva, hogy megéri eláztatni azt a hat „vásott” kölyköt, akik egyenletesen taposták a végtelen kukoricatáblák és napraforgóföldek között kanyargó poros földutat. Ám egy csepp nem sok annyi esőt sem hullattak ránk, bár a levegő veszettül párás volt és mintha a levegővétel is nehezebb lett volna.

De mi csak baktattunk az úton, amely közben egy kisebb patak mellé kanyarodott; egyik kezemben egy napraforgó tányérját tartottam és szemezgettem belőle az olajos magvakat. Közbe közbe megálltunk hogy lemossuk a ragacsos gyantát a kezünkről, amely a napraforgó pudvás belsejéből ragadt a praclinkra. Hárman mentünk elől és hárman hátul. Egyikünk erőteljes rúgásokkal adta tudtul az útra kihajló tányéroknak, hogy az ő cipője bizony egy jól irányzott bikázással ezer darabra tudja szedni az óvatlan növényt. Mindezt a játékot addig űzte, míg bele nem repült egy pudvás darabka egyik barátunk szemébe. Ilyenkor természetesen az anyaszidástól kezdve a magasságos Istenig mindenféle káromkodás elhangzott.

Ballagtunk tovább egyenesen a megye nyugati vasútvonaláig, amely ott húzódott nem túl messze tőlünk egy hatalmas hídon áthúzódva a folyó felett. Pontos célunk sosem volt ilyenkor, de azt tény, hogy a vasúti pálya menti helyek mindig is a kedvenc szórakozási helyünkként szolgáltak. Mindig akadt egy egy lassan döcögő tehervonat, ami alatt koronggá lapíthattunk egykét pénzérmét vagy feltrancsíroztathattunk pár tököt amit a közeli földekről fújtunk meg.

Mikor a sínekhez értünk leültem az egyik sínszálra, és tovább ettem a magokat, amelyektől már fekete lett a körmök alja. Egyik barátom húzott egy nagyot a kulacsából, míg másik kettő azzal szórakozott, hogy bazaltdarabokkal hajigálták a vasúti híd egyik vasgerendáját. A híd alatt folydogált a folyó melybe a kis patak is torkollott. Sokszor jártunk már erre csónakkal és mindig beeveztünk a híd alá hogy lássuk az x alakban elhelyezett rozsdás merevítő gerendákat az alján, ha pedig épp akkor haladt el rajta egy szerelvény az egész mindenség vörös rozsdaesőt hullatott.

Lassacskán véget vetettünk a pihenőnknek és feltápászkodtunk.

-         Nos merre tovább?

Egyik haverom a folyó túloldalát kémlelte. Át akartunk menni még előzőleg a túloldalra, hogy útba ejtsünk egy régi pásztorházat, ahol mindig lehetett valami piromániás elfoglaltságot találni a romos falak között. Ráadásul az ilyen helyeket a felnőttek nem szívesen közelítik meg talán szimpla lustaságból, de az is lehet, hogy csak nem tudnak róluk. Persze mindig akadtak, akik erőszeretettel kötöttek belénk, akár csináltunk valamit, akár nem. Általában mindig elillantunk előlük vagy a betanított okos kutyáik elől, akiket ránk uszítottak. Sosem értettem ezeket a balfasz embereket. Az erdő és a határ általában közterületként feltartott területein mászkáltunk, nem láttam okát, hogy háborgassanak minket. De természetesen megtették. Naná! Persze lehet hogy csak, azért mert történetesen mi voltunk. Kételkedtem benne, hogy egy felnőtt embernek is beszólnának, vagy ha csak egyedül lennék is kötekednének.

Ha az ember meglát hat kölyköt, akkor egyszerre arra kell gondolni, hogy ezek valami rosszban sántikálnak. Nos előfordult hogy tényleg rosszban sántikáltunk, de azt nem nyílt területen tettük mások szeme előtt. Ezt persze a lúzer csicskák nem tudták felfogni, mert a kötekedésen kívül máshoz nem nagyon értettek. „Ha még egyszer meglátlak itt titeket átkozott haramiák, akkor elnáspángollak mindannyitokat!”

Gyerekes és egyszerű duma a javából.

 

Tovább néztük a folyót, de senki nem válaszolt az imént feltett kérdésre. Az aszályos időszakokban mindig akadtak olyan mederrészek, ahol egyik kőről a másikra ugrálva az ember átjutott a túloldalra de a híd alatt ehhez túl mély volt a víz a rossz nyelvek pedig azt beszélték, hogy a meder alján cölöpökre húzott katonák holtestei vannak. Jó kis rémmese. Kétlem hogy a srácok közül egyikünk is elhitte volna, ugyanakkor nem tartottuk kizártnak sem.

-         Hát, - szólalt meg egyikünk – nem ártana átmenni, ahogy nézem bármelyik pillanatban szarrá, ázhatunk és inkább a romos tanya mint a rozsdás híd alja.

-         Remek akkor most menjünk vissza a faluig? Lefelé csak 3 kilométer után van még egy híd én pedig nem gyaloglok annyit tököm az biztos!

-         Miiiii? Hátte’megint hülye vagy! Itt átmegyünk te segg. Azzal széles mozdulatot tett a híd felé kezeivel de olyan bíztatóan mintha nekünk akarná adni ajándékba az egész világot.

Különösebben nem tiltakoztam az ötlet ellen mert más se tette, de voltak nagyon rossz érzéseim a dologgal kapcsolatban. Az a híd körülbellül 100 méter hosszú lehetett mert tovább is folytatódott miután átívelt a meder felett. És akárhogy néztem, nem tetszett nekem a keskenysége. A távolság épp csak annyi volt a két széle között hogy egy jól megtömött tehervonat is elférjen aztán semmi más. A sínek között pedig csak minden második lyukban volt akkora a merevítő vasak vastagsága hogy azon elfért az ember talpa. Átmenni iszonyúan keserves és hosszú idő lenne, de nem is ez nyomasztott a dologban és úgy tűnt egyik haveromat sem, mert hamarosan kimondta előttem az ellenvetését:

-         Ááá dobjuk a tervet, semmi kedvem a vonat alatt végezni.

-         Simán meghalljuk, ha jönne! De kétlem, hogy épp most lenne dolga akár egynek is, nézd meg!

Azzal belerúgott a rozsdás fémcsíkba.

-         Látod? Már megette a rozsda! Kö’bö’ annyi vonat jár erre mint amennyi ma nem fog!

Az utóbbi mondatot poénnak és végérvnek fogtunk fel. Mindannyian felmásztunk a vasúti töltésre és  egyesével elindultunk a vasszerkezet bejárata felé.

Hatunk közül én mentem negyediknek és nem néztem előre csakis lefelé. Lépkedtem egyik talpfáról a másikra; előttem és mögöttem a többiek is ugyan ezt tették. Egyszer csak elfogytak a talpfák alattam és én folytattam meglehetősen lassú utamat egyik gerendáról a másikra lépkedve. A gerendák között pedig leláttam a víz csillogó tükrére. A folyó tükrére melyben állítólag cölöpökre húzott katonák alusszák örök álmukat. Ááh még elképzelni is rémes….

Ekkor hirtelen megbotlottam de hamar megtaláltam az egyensúlyomat. Kicsit megborzongtam a gondolattól: bele is eshettem volna. Bár sok volt a gerenda amibe meg tudtam volna kapaszkodni ha elvétem a lépést és leesnék a két merevítő gerenda között, visszamászni már nem tudtam volna akkor sem. Odalent pedig a víz vár a szerencsétlen háborús hősökkel.

Egy pillanatra felnéztem és láttam, hogy egyikünk már áttért. Ő volt köztünk a leggyorsabb ilyen helyzetekben. Most ott ült egy fehér kilométerkőn és jobbra, balra kapkodta tekintetét.

-         Gyorsabban már! Itt alszom el olyan csigák vagytok!

-         Ne pofázzál te! – nyelvelt vissza barátom, aki mögöttem egyensúlyozott pár méterrel. Ha nekünk is akkora lábaink lennének, mint neked már 8szor áttértem volna, megígérhetem!

Lassan és biztosan lépkedtem tovább egyik vasról a másikra.

Már majdnem elértünk a híd feléhez. Ismét előre néztem. Olyan volt ez a híd a vasszerkezetével mintha egy alagútban lettünk volna, és el kell érnünk az alagút végét, el kell érnünk a híd végét. Megálltam, mert egy különösen rozsdás gerenda következett és nem mertem elsőre rálépni. Már csak még egyszer ennyi mondtam magamnak mikor elértük a táv felét, de még így is rettenetesen hosszúnak tűnt a hátralévő út.

Halottam valami zizegést a fejem fölött, olyan fémes zümmögésfélét, de nem törődtem vele, lépegettem tovább. A zaj azonban másodpercről másodpercre erősödött. Hátranéztem barátomra aki mögöttem jött. Először értetlenül meredt rám majd ő is meghallotta a hangot és felkapta a fejét.

-         Mi a mák ez? Héé! – kiáltott előre a többieknek, akik már áttértek – ne buzeráljátok a vezetéket!

-         Mi van?

-         Maradjatok már nyugton az, van! Ha miattatok megbasz az áram én…

-         WHUUUUUUUUUUM!

Ismét hátranéztem barátomra, akinek elkerekedett a szeme, a mögötte lévő társunk szintén értetlenül forgatta a fejét.

-         Te hallottad?

Homlokráncolva nézegettem körbe és bólintottam. Nem mertem mondani semmit, amire gondoltam, mert akkor elöntötte volna a pánik a belsőmet.

 - Mit csináltok már? Gyertek a fenébe is! Gyertek már!

Előre néztem és láttam, hogyan integetnek a többiek a híd végéből. A zümmögés a vezetékben egyre erősödött és vibráló fémes hangot adott.

 

VOOOOOOOOOOOOMM! VOOH VOOOOOHMM!

 

-   Úristen! Menjél már te köcsög! Menjél! – löködte a hátam barátom.

Én pedig teljesen pánikbeteg lettem egy pillanat alatt nem akartam hátranézni nem is tettem. Jól tudtam, mit fogok látni és a látvány talán teljesen lebénított, volna. Igyekeztem minél gyorsabban szedni a lábam, de hiába. Az izmaim helyére tüzes parazsak kerültek a gyomromat valami láthatatlan kéz, megtöltötte jeges vízzel és éreztem, ahogy

a nyakamban dübörög a szívem, szintebiztosra vettem hogy mögöttem lévő haverom is halja a dobogását.

Istenem menj már! SIESS!! – ordította mögöttem. A hangja olyan félelemmel vegyes volt hogy mégjobban rámjött a frász és teljesen bepánikoltam. A vezeték a fejünk felett már szinte visított, ahogy a több tonnás vasszörnyeteg áramszedője valahol a hátunk mögött, nem túl a távolban, hozzásúrlódott. Szinte láttam lelki szemeim előtt a hatalmas nehéz vaskerekeket, ahogy több mint 100al dübörögnek felénk azon a két szál fémcsíkon, amelyek között most remegő lábammal egyensúlyozok. A merevítő gerendák bizseregni kezdtek a talpam alatt és a vasszerkezetről hullott a rozsda, a vonat ráfordult a hídra vezető egyenes szakaszra. Ismét felnéztem előre, de a kijárat helyett mintha a pokol kapuját láttam volna nem, pedig az ordítozó barátaimat, akik ott voltak biztonságban és vadul integettek. Messze van…túl messze..

Még sosem féltem annyira, mint akkor és ott. Még levegőt venni is elfelejtettem azthiszem.

És akkor hátranéztem. A mozdony elérte a híd elejét. Láttam azt a jellegzetes három pontot, a lámpákat, lent kettő fent pedig egy. Csapdában vagyunk, vége… a vasak remegtek a lábam alatt…a rozsda ömlött a pofámba…a vezeték haláli hangot adott ki magából és szikrákat potyogtatott.

Nem gondolkodtam semmit, miután megláttam a mozdonyt csak azt halottam a nagy zúgásban, hogy barátom elkiáltja magát:

A VÍZBE!

Hirtelen felszakadtak a kötelek melyek odaszorították a lábaim a sínekhez és egy szempillantás alatt átvetettem magam az egyik szegélykorláton. Olyan adrenalin túltengésem soha életemben nem volt, mint akkor. Nem is tudtam, mit csinálok..az egyik pillanatban még ott álltam sínbe gyökerezett lábakkal a másik pillanatban már ugrottam el a híd vaskorlátjáról le a mélységbe az ocsmány barna színű vízbe.

A pár pillanat a súlytalanság állapotában, amelyet a zuhanás idézett elő, a pánik ellenére is jó érzés volt. Aztán egyszer csak VUFFFF… megérkeztem a vízbe, ahol megszűnt a kínzó hangzavar és a súgás… csak halk morajlást halottam. Közvetlen a becsapódás után hallottam két kisebb puffanást is, ami azt jelezte, hogy barátaim is megérkeztek, akik mögöttem jöttek. Feltörtem a felszínre. Amint átszakította a fejem a víz tükrét ismét halottam a súgó hangot és a tehervonat éktelen fülsértő hangját.  Tatamm tatamm tatammm tatamm… mondták a kerekek megboszúlva a hibás sínhegesztést… majd a vonat egy utolsó kattanással lesuhant a hídról és egyre halkabban lehetett hallani a súgást. Körülnéztem, miközben tapostam a vizet. A többiek a parton álltak halálra vált arccal. Elindultam a part felé és közben arra gondoltam, hogy az imént nemhogy majdnem elütött a vonat, de közvetlen közel lehettem azokhoz a katonákhoz…

A parton a többiek kihíztak minket, ahogy lépkedtem cuppogott a cipőmben a víz, lerogytunk egy kőre. Haverom, aki mögöttem jött épp az egyik bokorba hányta a reggelijét.

Én még mindig csak lihegtem, és nem láttam semmit, pedig a haverok körbeálltak és bámultak mintha azt próbálnák eldönteni, élek e vagy épp azon gondolkodom, hogy meghaljak. Inkább az előző.

 Egy ideig csak néztek leguggoltak körénk és anyáskodva sajnálkodtak. A fülem mögül kiszedték a hínárt.

Csak később szólaltak meg egyikük:

-         Nem hallottátok?

Nagy nehezen kipréseltem magamból a visszakérdést:

-         Mit?

-         Amit kiáltottam. – mondta és olyan szemmel nézett rám mint aki soha nem fog már nyugodtan aludni. Mindegy! Nem lényeges… azthittem már ottmaradtok…

Erre a gondolatra egy kicsit mindenki elhallgatott.

Abban a pillanatban, amikor ott álltunk fent a hídon, nem is hallottam, csak, most ahogy visszaemlékezem… mostmár tisztán hallom hogy mit kiabált. Hallom itt bent azt a mondatot, ami egy másodperc töredéke alatt rádöbbentett, hogy veszélyben vagyok, és hogy egyáltalán tennem kell valamit.

Az a pár szó kapcsolta be újra az agyamat, amely akkor ott lefagyott és nem volt hajlandó gondolkodni, vagy valami megoldást kitalálni.

A mondat, amely így szólt: Fuss az életedért!

Rémisztően hangzott, meg is tette hatását.

 

 

 

Neylon

 

 
üdv
 
Neon

 

 
Music -> Válassz számot!
 
Kedvenceink wazze
 
Cool kép
 
Számláló
Indulás: 2005-08-14
 
Pontos idő
 
Egyéni Vendégkönyvek
 
Videóklippek
 
Ilyen meleg van...

Kis Hőtérkép

Kis Hőtérkép Magyarországról
 
Szavazz
Melyik zenei stílus jön be Neked a legjobban?

Rock
Hip Hop
Punk
Pop
Klasszikus
disco...
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Szavazz!!!
Milyen filmeket kedvelsz?

horror
akció
a szar filmeket
a jó filmeket
vígjáték
háborús
ez egy hülye kérdés
Mi az a film?
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Lezárt szavazások
Szerinted kinek a leghülyébb az infója? (a változtatás végett)

Joker
Chazzy
Neylon
Komarkiller
Fishbone
Gileraman
Szavazás állása
Lezárt szavazások
 
Kurzorköv.
 
Videóink
 
Fort Minor Dalszövegek
 
egér
 
Látogatók száma
 

Hivatalos, hogy jön a Haikyuu!! Gomisuteba no Kessen movie! Magyar nyelvû plakát, magyar feliratos elõzetes!    *****    Todoroki Shoto Fanfiction oldal, nézzetek be és olvassatok! Új Shoto nendoroid blog az oldalon!    *****    A Múzsa, egy gruppi élményei a színfalak mögött :)    *****    Madarak és fák napjára új mesével vár a Mesetár! Nézz be hozzánk!    *****    Rosta Iván diplomás asztrológus vagyok! Szívesen elkészítem a horoszkópodat, fordúlj hozzám bizalommal. Várom a hívásod!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, egyéb épületek szigetelését kedvezõ áron! Hívjon! 0630/583-3168    *****    Ha te is könyvkiadásban gondolkodsz, ajánlom figyelmedbe az postomat, amiben minden összegyûjtött információt megírtam.    *****    Nyereményjáték! Nyerd meg az éjszakai arckrémet! További információkért és játék szabályért kattints! Nyereményjáték!    *****    A legfrissebb hírek Super Mario világából, plusz információk, tippek-trükkök, végigjátszások!    *****    Ha hagyod, hogy magával ragadjon a Mario Golf miliõje, akkor egy egyedi és életre szóló játékélménnyel leszel gazdagabb!    *****    A horoszkóp a lélek tükre, nagyon fontos idõnként megtudni, mit rejteget. Keress meg és nézzünk bele együtt. Várlak!    *****    Dryvit, hõszigetelés! Vállaljuk családi házak, lakások, nyaralók és egyéb épületek homlokzati szigetelését!    *****    rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com - rose-harbor.hungarianforum.com    *****    Vérfarkasok, boszorkányok, alakváltók, démonok, bukott angyalok és emberek. A világ oly' színes, de vajon békés is?    *****    Az emberek vakok, kiváltképp akkor, ha olyasmivel találkoznak, amit kényelmesebb nem észrevenni... - HUNGARIANFORUM    *****    Valahol Delaware államban létezik egy város, ahol a természetfeletti lények otthonra lelhetnek... Közéjük tartozol?    *****    Minden mágia megköveteli a maga árát... Ez az ár pedig néha túlságosan is nagy, hogy megfizessük - FRPG    *****    Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Why do all the monsters come out at night? - FRPG - Aktív közösség    *****    Az oldal egy évvel ezelõtt költözött új otthonába, azóta pedig az élet csak pörög és pörög! - AKTÍV FÓRUMOS SZEREPJÁTÉK    *****    Vajon milyen lehet egy rejtélyekkel teli kisváros polgármesterének lenni? És mi történik, ha a bizalmasod árul el?