Bux25

(action 1)

Részlet

Aki sokat markol keveset fog, de aki keveset markol az még kevesebbet. Mindig van az emberben olyan láthatatlan felszín alatti unszolás mely csak ritkán, mutatkozik meg. Ilyen, amikor az ember nekiáll lottózni: „úgyse nyerek, de ezen már akkor se múljon… hmm hátha mégis!” És megveszi kitölti a sorsjegyet annak ellenére, hogy biztosan tudja: nem fog nyerni.

Ez a szerencsemániás játékszenvedély egy kicsit mindenkiben megvan, de nemcsak a fent említett szituációban. Nem szoktam továbbküldeni az olyan üzeneteket melyek, azzal fenyegetnek, hogy csúnya halálom lesz, ha nem továbbítom 10 embernek az üzenetet. De ha valami rossz történik ezután az emberrel, akkor rögtön beugrik: Hoppá! Lehet, hogy jobb, ha biztosra megyek? És legközelebb már továbbküldi a balszerencsét hozó üzenetet.

Mindennek ellenére, én nem hiszem, hogy bármely szituációban a tuti biztosra játszanék és az: „Ezen már akkor se múljon” elv szerint járnék el.

Van valahol egy körülbelül 250 méteres utcácska egy eldugott faluban, ahol mindenki ismer mindenkit, ha egyik nap valaki pénzt talál elhagyva a bolt előtt azt másnap, már úgy tartják számon, hogy: aranyat talált a műanyag flakongyűjtő konténerben.

Visszatérve a témához: ebben az utcában egy romos ház viharvert rozsdaette kapuja előtt az úttesten felejtett valaki egy láthatóan jó állapotban lévő és feltűnően vastag pénztárcát.

Sehol senki. A szürke aszfalton pedig kicsivel az út szélétől beljebb ott virít ez a kis buksza kopott NIKE felirattal az ég felé.

Ezt nem nehéz elképzelni igaz? Mindezt adjuk egy forró nyári délutánhoz, amikor csak a legelszántabb mániákus emberek ülnek biciklire vagy esetleg autóba, hogy menő disco zene és letekert ablakok mögött fél könyökkel a füstszűrő nélküli Pall Mall – al a szájuk sarkában megmutassák: ők igazán nagy emberek.

90 km/h –s sebességgel repülnek végig a kis utcácskán bömböltetve a primitív népek ősi zenéjét melytől gyakran hangos az őserdő emberek által lakott részlege.

A kép nem szokatlan. Látom, ahogy bekanyarodik a sarkon, és már pörög is a motor, hogy az autó kifussa magát az utcácskában. Elfojtva már hallani benne a mély lüktetést is.

Nézem, ahogy a járgány elzúg a viharvert rozsdaette kapu előtt és már várom azt a zajt….

Whhhhhúúúúúúmmm…

Ahogy hirtelen a fékbe tapos és eltompul a motor és a kerekek zaja…majd ahogy a járgány ismét gyorsul, immár viszont tolatva…

A romos épület kapuja előtt azonban ismét lefékez. Feltekeri az ablakot és kiszáll a kocsiból. Ahogy becsapja az ajtót eltompul a dübörgés. Körüljárja az autót, közben a földet nézi, de hogy a helyzet ne legyen kínos, bele belerúg a kerekekbe, mintha azok állapotát vizsgálná, majd előre megy és felnyitja a motorháztetőt. A tökéletlen ember autója azonban tökéletesen üzemel. Végül is az imént még lazán felgyorsult 100 méteren 90re nemigaz?

A kínos részek ott kezdődnek, hogy a sofőr látta az út szélén a bukszát. Igen. Látta a tárcát a nike felirattal felfelé, amely oly feltűnően vastag, hogy megmozgatja az emberek fantáziáját.

Lefékezett és visszajött megnézni, de nem találja. Úgy tesz, mintha az autóját babrálná. Ennyire ne nézzen már senkit hülyének! Ezért nem kell visszatolatni.

Nos mivel a pénztárca se, a kerekek közül se a motorházból, de még a csomagtartóból sem került elő (melyet szintén felnyitott) emberünk beszáll a kocsiba, és kerékcsikorgatással folytatja útját.

Barátom pedig megállította a kamerán a felvételt és átnyújtotta nekem, aki a tetőgerincbe kapaszkodtam, nehogy lecsússzak a nap sugaraitól forró cserepeken. Ha kicsivel jobban nevetek valószínűleg leszánkáztam volna a tetőn. Barátom, aki a kéménynek támasztott lábbal eddig kamerázott most vigyorogva rám bámult és egymás tenyerébe csaptunk.

-         Istenem, az emberek annyira gügyék! – sóhajtott. Olyannyira okosak szegények hogy már hülyék.

Egyetértésem jeléül bólogattam. Elengedtem a romos ház tetőgerincét, de abban a pillanatban elkezdtem csúszni a cserepeken lefelé. Szerencsére egy helyen hiányzott a pala így ott meg tudtam támasztani a lábam.

-         Vigyázz te kéményseprő nehogy leess!

-         Ne parázz, inkább a kamerát fogd már meg! –azzal visszanyújtottam neki a kis gépezetet melyen az iménti áldozat már a negyedik volt a napi listán.

-         Ha leesel és összetörik, akkor kinyírlak!

-         Ha leesek öcsém, akkor én török össze!

-         Az nembaj! De a kamera…

-         Mit műveltek már ott fent? Jön egy újabb áldozat!

Lenéztem és láttam, hogy a kapu belső felén egyik barátunk már kezében tartja a kis műanyag spulnit, melyre a szinte észrevehetetlen, vékony és mégis erős horgászzsinór volt feltekerve. A fonal a kapu alatti résen egyenesen az úttestig húzódott, ahol csodák csodájára: ismét ott pihent a pénztárca. A neki felirattal az ég felé, rejtélyesen vastagon. Hát, persze hiszen az a rengeteg papírcetli, amikre a „Mexszívtad!” szót firkantottuk mind belegyömöszölve elég vastag kinézetet kölcsönzött neki.

Újra ott volt az úttesten, hiszen barátom tette oda miután az előbbi áldozat elszelelt a kocsiján.

Jött a következő áldozat, és utána az azt követő. Mindig új és újabb szituációkkal tarkítva ismét megtörtént az eset. A buxa eltűnt. Néhányan ugyan döngették érte a viharvert vaskaput, sőt volt, aki be is mászott, de hiába.

Okosak és logikus gondolkodású emberek voltak azt meg kell hagyni, de szerényen megjegyezném: minket sem ejtettek a fejünk lágyára.

Néhány aranyköpés a csalódott áldozatoktól:

„ A jó kurva anyátok! Elverem a picsátok!”

„Ja hogy ez mozog? Épp most akartam belerúgni!”

„Ninde’ valaki elhagyta a píztárcáját!”

„Várjál már! Beleakadtam valami zsinórba!”

„ Há’dikk normális vagy? Há nem látod hogy szívatnak?”

„Ottvan nemlátod? Az előbb még ott volt!”

„Nah az átkozott haramia! Most bezzeg sunnyog, meg rötyög a markába!”

„Tényleg ott volt! De befújta a szél a kapu alá!”!

„Nem láttátok a pénztárcámat?” (A tiédet)?

-         Hogy nézett ki?

-         Hát volt rajt egy ilyen piros pipa!”

„Ott volt valami a izé..érted, aztán odanézek aztán meg eltűnt érted!”

„Ne nézzetek már hülyének! Ez béna trükk!” (akkor miért tolattál vissza balfék:P)

„

                                                                                                                    Neylon