Fuss az �leted�rt!

Vannak dolgok, amiket az ember sosem felejt el �s vannak amiket azonnal.

Sosem fogom tudni, p�ld�ul azt, hogy mikor nevettem el magam �letemben el�sz�r, vagy hogy mikor estem el �letemben els�nek a befagyott t� jeg�n korcsoly�z�s k�zben �s �ktelen ord�t�s k�zepette nem tudtam kire, haragudjak, magamra vagy a j�gre. Az ut�bbi re�lisabbnak tetszet.

Nem tudn�m megmondani, hogy mikor estem el els�nek bicikliz�s k�zben vagy hogy mikor zuhantam al� a ny�rf�r�l �s landoltam, mint egy zs�k, de arra pontosan eml�kszem, hogy mikor illyedtem meg hal�losan el�sz�r �letemben.

Az ember gyerek fejjel mindig olyan helyre orient�l�dik, amely valami�rt legal�bbis a sz�leink szerint sok vesz�lyes dolgot rejt fejletlen gyerekes gondolkod�sunkra. Nos az ilyen helyek �gy vonzottak minket mint m�gnes a vasreszel�ket, amit egyszer fizika�r�n pap�rra �ntve figyelt�nk meg.

El�szeretettel l�gtunk a vil�gban, �ltal�ban olyan helyeken ahol mindig lehetett valami elfoglalts�got tal�lni 13 �ves fejjel. Hogy csak n�h�ny p�ld�t eml�tsek ilyen volt: t�len a befagyott foly�k, tavak, romos h�zak, s�t�t toronypadl�sok, �jszakai v�ndorl�s az erd�ben, v�zelvezet� csatorn�k, amiket telehordtunk sz�raz sz�n�val �s egy kis t�z seg�ts�g�vel �gy telef�st�lt�k �ket, hogy a lefoly�ny�l�s r�csai k�z�l el�t�r� f�stoszlopokat az arra j�r� teheraut�sof�r�k is hosszan m�lyen t�prengve csod�ltak azon gondolkodva: vajon a NATO k�s�rletezik valamif�le �j biofegyverrel vagy v�sott k�lyk�k mulatj�k az id�t j�t der�lve a pof�j�n. Erre a gondolatra legt�bben tov�bb�lltak meg�rizve b�szkes�g�ket. Az ilyen helyeket „v�ndorl�saink sor�n t�bbsz�r is megl�togattuk, tany�t vert�nk vagy csak egyszer�en �lvezt�k a szabads�got a tikkaszt� ny�ri melegben.

Nos a nap, amelyr�l mes�lni akarok nem az a tipikus forr� ny�ri nap. Mondhatn�m eg�sz kellemes id� volt. Az �g es�t �g�rt, sz�rke felh�k szomork�san bandukoltak az �g orsz�g�tj�n azon gondolkodva, hogy meg�ri el�ztatni azt a hat „v�sott” k�lyk�t, akik egyenletesen tapost�k a v�gtelen kukoricat�bl�k �s napraforg�f�ldek k�z�tt kanyarg� poros f�ldutat. �m egy csepp nem sok annyi es�t sem hullattak r�nk, b�r a leveg� veszett�l p�r�s volt �s mintha a leveg�v�tel is nehezebb lett volna.

De mi csak baktattunk az �ton, amely k�zben egy kisebb patak mell� kanyarodott; egyik kezemben egy napraforg� t�ny�rj�t tartottam �s szemezgettem bel�le az olajos magvakat. K�zbe k�zbe meg�lltunk hogy lemossuk a ragacsos gyant�t a kez�nkr�l, amely a napraforg� pudv�s belsej�b�l ragadt a praclinkra. H�rman ment�nk el�l �s h�rman h�tul. Egyik�nk er�teljes r�g�sokkal adta tudtul az �tra kihajl� t�ny�roknak, hogy az � cip�je bizony egy j�l ir�nyzott bik�z�ssal ezer darabra tudja szedni az �vatlan n�v�nyt. Mindezt a j�t�kot addig �zte, m�g bele nem rep�lt egy pudv�s darabka egyik bar�tunk szem�be. Ilyenkor term�szetesen az anyaszid�st�l kezdve a magass�gos Istenig mindenf�le k�romkod�s elhangzott.

Ballagtunk tov�bb egyenesen a megye nyugati vas�tvonal�ig, amely ott h�z�dott nem t�l messze t�l�nk egy hatalmas h�don �th�z�dva a foly� felett. Pontos c�lunk sosem volt ilyenkor, de azt t�ny, hogy a vas�ti p�lya menti helyek mindig is a kedvenc sz�rakoz�si hely�nkk�nt szolg�ltak. Mindig akadt egy egy lassan d�c�g� tehervonat, ami alatt korongg� lap�thattunk egyk�t p�nz�rm�t vagy feltrancs�roztathattunk p�r t�k�t amit a k�zeli f�ldekr�l f�jtunk meg.

Mikor a s�nekhez �rt�nk le�ltem az egyik s�nsz�lra, �s tov�bb ettem a magokat, amelyekt�l m�r fekete lett a k�rm�k alja. Egyik bar�tom h�zott egy nagyot a kulacs�b�l, m�g m�sik kett� azzal sz�rakozott, hogy bazaltdarabokkal hajig�lt�k a vas�ti h�d egyik vasgerend�j�t. A h�d alatt folydog�lt a foly� melybe a kis patak is torkollott. Sokszor j�rtunk m�r erre cs�nakkal �s mindig beevezt�nk a h�d al� hogy l�ssuk az x alakban elhelyezett rozsd�s merev�t� gerend�kat az alj�n, ha pedig �pp akkor haladt el rajta egy szerelv�ny az eg�sz mindens�g v�r�s rozsdaes�t hullatott.

Lassacsk�n v�get vetett�nk a pihen�nknek �s felt�p�szkodtunk.

-         Nos merre tov�bb?

Egyik haverom a foly� t�loldal�t k�mlelte. �t akartunk menni m�g el�z�leg a t�loldalra, hogy �tba ejts�nk egy r�gi p�sztorh�zat, ahol mindig lehetett valami pirom�ni�s elfoglalts�got tal�lni a romos falak k�z�tt. R�ad�sul az ilyen helyeket a feln�ttek nem sz�vesen k�zel�tik meg tal�n szimpla lustas�gb�l, de az is lehet, hogy csak nem tudnak r�luk. Persze mindig akadtak, akik er�szeretettel k�t�ttek bel�nk, ak�r csin�ltunk valamit, ak�r nem. �ltal�ban mindig elillantunk el�l�k vagy a betan�tott okos kuty�ik el�l, akiket r�nk usz�tottak. Sosem �rtettem ezeket a balfasz embereket. Az erd� �s a hat�r �ltal�ban k�zter�letk�nt feltartott ter�letein m�szk�ltunk, nem l�ttam ok�t, hogy h�borgassanak minket. De term�szetesen megtett�k. Nan�! Persze lehet hogy csak, az�rt mert t�rt�netesen mi voltunk. K�telkedtem benne, hogy egy feln�tt embernek is besz�ln�nak, vagy ha csak egyed�l lenn�k is k�tekedn�nek.

Ha az ember megl�t hat k�lyk�t, akkor egyszerre arra kell gondolni, hogy ezek valami rosszban s�ntik�lnak. Nos el�fordult hogy t�nyleg rosszban s�ntik�ltunk, de azt nem ny�lt ter�leten tett�k m�sok szeme el�tt. Ezt persze a l�zer csicsk�k nem tudt�k felfogni, mert a k�teked�sen k�v�l m�shoz nem nagyon �rtettek. „Ha m�g egyszer megl�tlak itt titeket �tkozott harami�k, akkor eln�sp�ngollak mindannyitokat!”

Gyerekes �s egyszer� duma a jav�b�l.

Tov�bb n�zt�k a foly�t, de senki nem v�laszolt az im�nt feltett k�rd�sre. Az asz�lyos id�szakokban mindig akadtak olyan mederr�szek, ahol egyik k�r�l a m�sikra ugr�lva az ember �tjutott a t�loldalra de a h�d alatt ehhez t�l m�ly volt a v�z a rossz nyelvek pedig azt besz�lt�k, hogy a meder alj�n c�l�p�kre h�zott katon�k holtestei vannak. J� kis r�mmese. K�tlem hogy a sr�cok k�z�l egyik�nk is elhitte volna, ugyanakkor nem tartottuk kiz�rtnak sem.

-         H�t, - sz�lalt meg egyik�nk – nem �rtana �tmenni, ahogy n�zem b�rmelyik pillanatban szarr�, �zhatunk �s ink�bb a romos tanya mint a rozsd�s h�d alja.

-         Remek akkor most menj�nk vissza a faluig? Lefel� csak 3 kilom�ter ut�n van m�g egy h�d �n pedig nem gyaloglok annyit t�k�m az biztos!

-         Miiiii? H�tte’megint h�lye vagy! Itt �tmegy�nk te segg. Azzal sz�les mozdulatot tett a h�d fel� kezeivel de olyan b�ztat�an mintha nek�nk akarn� adni aj�nd�kba az eg�sz vil�got.

K�l�n�sebben nem tiltakoztam az �tlet ellen mert m�s se tette, de voltak nagyon rossz �rz�seim a dologgal kapcsolatban. Az a h�d k�r�lbell�l 100 m�ter hossz� lehetett mert tov�bb is folytat�dott miut�n �t�velt a meder felett. �s ak�rhogy n�ztem, nem tetszett nekem a keskenys�ge. A t�vols�g �pp csak annyi volt a k�t sz�le k�z�tt hogy egy j�l megt�m�tt tehervonat is elf�rjen azt�n semmi m�s. A s�nek k�z�tt pedig csak minden m�sodik lyukban volt akkora a merev�t� vasak vastags�ga hogy azon elf�rt az ember talpa. �tmenni iszony�an keserves �s hossz� id� lenne, de nem is ez nyomasztott a dologban �s �gy t�nt egyik haveromat sem, mert hamarosan kimondta el�ttem az ellenvet�s�t:

-         ��� dobjuk a tervet, semmi kedvem a vonat alatt v�gezni.

-         Sim�n meghalljuk, ha j�nne! De k�tlem, hogy �pp most lenne dolga ak�r egynek is, n�zd meg!

Azzal beler�gott a rozsd�s f�mcs�kba.

-         L�tod? M�r megette a rozsda! K�’b�’ annyi vonat j�r erre mint amennyi ma nem fog!

Az ut�bbi mondatot po�nnak �s v�g�rvnek fogtunk fel. Mindannyian felm�sztunk a vas�ti t�lt�sre �s  egyes�vel elindultunk a vasszerkezet bej�rata fel�.

Hatunk k�z�l �n mentem negyediknek �s nem n�ztem el�re csakis lefel�. L�pkedtem egyik talpf�r�l a m�sikra; el�ttem �s m�g�ttem a t�bbiek is ugyan ezt tett�k. Egyszer csak elfogytak a talpf�k alattam �s �n folytattam meglehet�sen lass� utamat egyik gerend�r�l a m�sikra l�pkedve. A gerend�k k�z�tt pedig lel�ttam a v�z csillog� t�kr�re. A foly� t�kr�re melyben �ll�t�lag c�l�p�kre h�zott katon�k alussz�k �r�k �lmukat. ��h m�g elk�pzelni is r�mes….

Ekkor hirtelen megbotlottam de hamar megtal�ltam az egyens�lyomat. Kicsit megborzongtam a gondolatt�l: bele is eshettem volna. B�r sok volt a gerenda amibe meg tudtam volna kapaszkodni ha elv�tem a l�p�st �s leesn�k a k�t merev�t� gerenda k�z�tt, visszam�szni m�r nem tudtam volna akkor sem. Odalent pedig a v�z v�r a szerencs�tlen h�bor�s h�s�kkel.

Egy pillanatra feln�ztem �s l�ttam, hogy egyik�nk m�r �tt�rt. � volt k�zt�nk a leggyorsabb ilyen helyzetekben. Most ott �lt egy feh�r kilom�terk�n �s jobbra, balra kapkodta tekintet�t.

-         Gyorsabban m�r! Itt alszom el olyan csig�k vagytok!

-         Ne pof�zz�l te! – nyelvelt vissza bar�tom, aki m�g�ttem egyens�lyozott p�r m�terrel. Ha nek�nk is akkora l�baink lenn�nek, mint neked m�r 8szor �tt�rtem volna, meg�g�rhetem!

Lassan �s biztosan l�pkedtem tov�bb egyik vasr�l a m�sikra.

M�r majdnem el�rt�nk a h�d fel�hez. Ism�t el�re n�ztem. Olyan volt ez a h�d a vasszerkezet�vel mintha egy alag�tban lett�nk volna, �s el kell �rn�nk az alag�t v�g�t, el kell �rn�nk a h�d v�g�t. Meg�lltam, mert egy k�l�n�sen rozsd�s gerenda k�vetkezett �s nem mertem els�re r�l�pni. M�r csak m�g egyszer ennyi mondtam magamnak mikor el�rt�k a t�v fel�t, de m�g �gy is rettenetesen hossz�nak t�nt a h�tral�v� �t.

Halottam valami zizeg�st a fejem f�l�tt, olyan f�mes z�mm�g�sf�l�t, de nem t�r�dtem vele, l�pegettem tov�bb. A zaj azonban m�sodpercr�l m�sodpercre er�s�d�tt. H�tran�ztem bar�tomra aki m�g�ttem j�tt. El�sz�r �rtetlen�l meredt r�m majd � is meghallotta a hangot �s felkapta a fej�t.

-         Mi a m�k ez? H��! – ki�ltott el�re a t�bbieknek, akik m�r �tt�rtek – ne buzer�lj�tok a vezet�ket!

-         Mi van?

-         Maradjatok m�r nyugton az, van! Ha miattatok megbasz az �ram �n…

-         WHUUUUUUUUUUM!

Ism�t h�tran�ztem bar�tomra, akinek elkerekedett a szeme, a m�g�tte l�v� t�rsunk szint�n �rtetlen�l forgatta a fej�t.

-         Te hallottad?

Homlokr�ncolva n�zegettem k�rbe �s b�lintottam. Nem mertem mondani semmit, amire gondoltam, mert akkor el�nt�tte volna a p�nik a bels�met.

 - Mit csin�ltok m�r? Gyertek a fen�be is! Gyertek m�r!

El�re n�ztem �s l�ttam, hogyan integetnek a t�bbiek a h�d v�g�b�l. A z�mm�g�s a vezet�kben egyre er�s�d�tt �s vibr�l� f�mes hangot adott.

VOOOOOOOOOOOOMM! VOOH VOOOOOHMM!

-   �risten! Menj�l m�r te k�cs�g! Menj�l! – l�k�dte a h�tam bar�tom.

�n pedig teljesen p�nikbeteg lettem egy pillanat alatt nem akartam h�tran�zni nem is tettem. J�l tudtam, mit fogok l�tni �s a l�tv�ny tal�n teljesen leb�n�tott, volna. Igyekeztem min�l gyorsabban szedni a l�bam, de hi�ba. Az izmaim hely�re t�zes parazsak ker�ltek a gyomromat valami l�thatatlan k�z, megt�lt�tte jeges v�zzel �s �reztem, ahogy

a nyakamban d�b�r�g a sz�vem, szintebiztosra vettem hogy m�g�ttem l�v� haverom is halja a dobog�s�t.

Istenem menj m�r! SIESS!! – ord�totta m�g�ttem. A hangja olyan f�lelemmel vegyes volt hogy m�gjobban r�mj�tt a fr�sz �s teljesen bep�nikoltam. A vezet�k a fej�nk felett m�r szinte vis�tott, ahogy a t�bb tonn�s vassz�rnyeteg �ramszed�je valahol a h�tunk m�g�tt, nem t�l a t�volban, hozz�s�rl�dott. Szinte l�ttam lelki szemeim el�tt a hatalmas neh�z vaskerekeket, ahogy t�bb mint 100al d�b�r�gnek fel�nk azon a k�t sz�l f�mcs�kon, amelyek k�z�tt most remeg� l�bammal egyens�lyozok. A merev�t� gerend�k bizseregni kezdtek a talpam alatt �s a vasszerkezetr�l hullott a rozsda, a vonat r�fordult a h�dra vezet� egyenes szakaszra. Ism�t feln�ztem el�re, de a kij�rat helyett mintha a pokol kapuj�t l�ttam volna nem, pedig az ord�toz� bar�taimat, akik ott voltak biztons�gban �s vadul integettek. Messze van…t�l messze..

M�g sosem f�ltem annyira, mint akkor �s ott. M�g leveg�t venni is elfelejtettem azthiszem.

�s akkor h�tran�ztem. A mozdony el�rte a h�d elej�t. L�ttam azt a jellegzetes h�rom pontot, a l�mp�kat, lent kett� fent pedig egy. Csapd�ban vagyunk, v�ge… a vasak remegtek a l�bam alatt…a rozsda �ml�tt a pof�mba…a vezet�k hal�li hangot adott ki mag�b�l �s szikr�kat potyogtatott.

Nem gondolkodtam semmit, miut�n megl�ttam a mozdonyt csak azt halottam a nagy z�g�sban, hogy bar�tom elki�ltja mag�t:

A V�ZBE!

Hirtelen felszakadtak a k�telek melyek odaszor�tott�k a l�baim a s�nekhez �s egy szempillant�s alatt �tvetettem magam az egyik szeg�lykorl�ton. Olyan adrenalin t�lteng�sem soha �letemben nem volt, mint akkor. Nem is tudtam, mit csin�lok..az egyik pillanatban m�g ott �lltam s�nbe gy�kerezett l�bakkal a m�sik pillanatban m�r ugrottam el a h�d vaskorl�tj�r�l le a m�lys�gbe az ocsm�ny barna sz�n� v�zbe.

A p�r pillanat a s�lytalans�g �llapot�ban, amelyet a zuhan�s id�zett el�, a p�nik ellen�re is j� �rz�s volt. Azt�n egyszer csak VUFFFF… meg�rkeztem a v�zbe, ahol megsz�nt a k�nz� hangzavar �s a s�g�s… csak halk morajl�st halottam. K�zvetlen a becsap�d�s ut�n hallottam k�t kisebb puffan�st is, ami azt jelezte, hogy bar�taim is meg�rkeztek, akik m�g�ttem j�ttek. Felt�rtem a felsz�nre. Amint �tszak�totta a fejem a v�z t�kr�t ism�t halottam a s�g� hangot �s a tehervonat �ktelen f�ls�rt� hangj�t.  Tatamm tatamm tatammm tatamm… mondt�k a kerekek megbosz�lva a hib�s s�nhegeszt�st… majd a vonat egy utols� kattan�ssal lesuhant a h�dr�l �s egyre halkabban lehetett hallani a s�g�st. K�r�ln�ztem, mik�zben tapostam a vizet. A t�bbiek a parton �lltak hal�lra v�lt arccal. Elindultam a part fel� �s k�zben arra gondoltam, hogy az im�nt nemhogy majdnem el�t�tt a vonat, de k�zvetlen k�zel lehettem azokhoz a katon�khoz…

A parton a t�bbiek kih�ztak minket, ahogy l�pkedtem cuppogott a cip�mben a v�z, lerogytunk egy k�re. Haverom, aki m�g�ttem j�tt �pp az egyik bokorba h�nyta a reggelij�t.

�n m�g mindig csak lihegtem, �s nem l�ttam semmit, pedig a haverok k�rbe�lltak �s b�multak mintha azt pr�b�ln�k eld�nteni, �lek e vagy �pp azon gondolkodom, hogy meghaljak. Ink�bb az el�z�.

 Egy ideig csak n�ztek leguggoltak k�r�nk �s any�skodva sajn�lkodtak. A f�lem m�g�l kiszedt�k a h�n�rt.

Csak k�s�bb sz�laltak meg egyik�k:

-         Nem hallott�tok?

Nagy nehezen kipr�seltem magamb�l a visszak�rd�st:

-         Mit?

-         Amit ki�ltottam. – mondta �s olyan szemmel n�zett r�m mint aki soha nem fog m�r nyugodtan aludni. Mindegy! Nem l�nyeges… azthittem m�r ottmaradtok…

Erre a gondolatra egy kicsit mindenki elhallgatott.

Abban a pillanatban, amikor ott �lltunk fent a h�don, nem is hallottam, csak, most ahogy visszaeml�kezem… mostm�r tiszt�n hallom hogy mit kiab�lt. Hallom itt bent azt a mondatot, ami egy m�sodperc t�red�ke alatt r�d�bbentett, hogy vesz�lyben vagyok, �s hogy egy�ltal�n tennem kell valamit.

Az a p�r sz� kapcsolta be �jra az agyamat, amely akkor ott lefagyott �s nem volt hajland� gondolkodni, vagy valami megold�st kital�lni.

A mondat, amely �gy sz�lt: Fuss az �leted�rt!

R�miszt�en hangzott, meg is tette hat�s�t.

Neylon